"Itt a farsang, áll a bál,
Keringőzik a kanál.
Csárdást jár a habverő,
Bokázik a máktörő."

Már pedig ha farsang, akkor fánk!
És bár vitathatatlanul az a legfinomabb, amit mi magunk sütünk otthon, ez a cikk most nem erről szól.
Már egy ideje szemeztünk ezekkel a látványos, színes fánk költeményekkel, most  pedig úgy éreztük eljött az ideje, hogy leteszteljük őket. A teszt eredményét pedig természetesen megosztjuk veletek is!

Az első amit megállapítottunk, ahogy beléptünk az üzletbe, hogy bizony nem lesz egyszerű dönteni. Rengeteg különböző fánk volt, az egyszerűtől az egészen különlegesig. Volt többek között kókuszos, sós karamellás, epres de még rákóczi túrós is! Az üzlet látványos volt a srác aki kiszolgált kifejezetten kedves, viszont furcsa mód csak angolul voltak megnevezve a pultban a fánkok. Persze nem volt nehéz kitalálni, hogy vajon mit is látunk, meg persze minimális angoltudás elég volt hozzá, sőt ha végképp nem ment volna szívesen segítenek, de azért ez annyira nem szerencsés.

Mi végül hat darabot választottunk:

-brownie-s
-epres
-karamellás
-mogyorós
-csokidrazsés
-málnás-pisztáciás

Mindegyik egy kész műalkotás, kifejezetten látványosak voltak de látszott, hogy mindegyik kézzel készült, nem voltak egyformák.
A tésztájuk nem volt rossz, de nem is az igazi. Egyáltalán nem volt olajos, viszont nem is volt igazán könnyed, kicsit "tapadós" volt.

A brownie-s fánk tetején apró brownie kockák voltak, melyek kifejezetten jól sikerültek, szerintem az volt a fánk legjobb része. Persze nagyon finom krém volt benne, amit nem is sajnáltak belőle, mégis a többihez képest szinte száraznak hatott, ráadásul ha már browni-sként árulják, nem pedig "simán" csokisként, akkor én sokkal töményebb csokikrémet várok. (Persze tudom, hogy azt sokan nem szeretik, de hát a browni-nak pont az a  lényege, hogy mérhetetlenül tömény csoki és cukorbomba!)

Az epresnek nagyon jól mutattak a tetején a liofilizált eper darabok, azonban az íze kevésbé jött ki (pedig milyen finom). Bár azért kárpótolt a benne lévő eperlekvár, ami kifejezetten jó volt, kellemesen savanykás.

A karamellás meglepő módon szerencsére egyáltalán nem volt tömény édes-cukros. (Persze akik a karamellt szeretik tömény cukorbombaként elmondhatják ugyan azt erről, mint mi a brownie-sról.)

A mogyorósról nem is igazán tudom mit írjak. Az az igazi "kérek még egyet". Semmi extra, semmi kirobbanó, egyszerűen nyúl az ember a következőért. (Már ha van, szóval ha vesztek, vegyetek belőle többet!)

A csokidrazsés volt az a fánk amit leginkább el tudnék képzelni egy farsangi buliban. (Maximum a színes csokidrazsés verzió kelhetne versenybe vele, de szerintem inkább legyenek vegyesen!)
Mivel ebben nem volt semmilyen töltelék, így kicsit száraz volt a többi töltötthöz képest, de ettől függetlenül sem maradt belőle egy morzsa sem!

A végére hagytam a legkülönlegesebbet, a málnás-pisztáciásat! a pisztáciakrém önmagában kicsit fura volt, de persze nem is külön kell enni. Együtt viszont fantasztikus volt! A málna lekvár kifejezetten savanyú volt, így együtt egy finom savanyú-édes, gyümölcsös és pisztáciás fura elegyet alkotott. Nagyon furán hangzott, de működött. Nálunk ez a verzió nyerte a versenyt!

Összességében elmondhatjuk, hogy egyáltalán nem igaz rá a színes-mázas és látványos dolgokra sok esetben jellemző "fűrészpor" íz, tényleg jók voltak. Persze nem váltja fel a nagymama által sütött fánkokat, amikor a finom meleg, porcukorral megszórt fánkokat egymás után mártogatjuk a mama-féle baracklekvárba, és tíz perc alatt tűnik el amivel a mama egész délelőtt dolgozott, inkább mint amikor szombat délután beülünk egy szelet süteményre a cukrászdába.